A könyv írása hihetetlen célt rakott elém és néha értetlenül állok a jelenség előtt még mindig. Eddig 9-kor lefeküdtem a gyerekekkel és legtöbbször elaludtam, és most alig várom, hogy elszenderüljön a család és mehessek dolgozni rajta még egy kicsit. Egy évig kb. az volt a kifogásom, hogy nincs időm megírni…
Attila – 6 éves kisfiam – karatézik és nagyon lelkesen jár az edzésekre. A napokban azzal állt elő, hogy ő Mészáros József Sempai – Ő Atti és az én egyik mesterem is – akar lenni a farsangon. Már meghatódtam, hogy nem egy népszerű versenyzőt, vagy divatos szuperhőst, mesefigurát választ, hanem a valós, hús vér példaképét. De itt még nincs vége a sztorinak…
A mai este ezzel a kis sztorival és fejezet címmel indult, amely 16 évre nyúlik vissza. Az első weboldal megrendelésem, amelyet egy ismerős robogó üzletének készítettem Word-ben és a Vnetes internet előfizetésének a tárhelyére töltöttem fel, meghatározta…
Végre megírtam az első 5 oldalt. Kis lépés az emberiségnek… de én nagyon vártam, hogy elkezdjem 🙂 Persze előtte még a fejezeteket húzgáltam vagy fél órát a táblázatomban, mert ami teganap logikus volt, az ma már nem ugyanúgy tetszett. De minden nap javul! És ez szerintem jó eredmény. Aztán elkészült az első pár gondolat…
Szép lassan kezdem azt érezni, hogy a strukturálás, fejezetekre osztás olyan mint egy weboldal. Soha nincs kész. Talán még akkor sem amikor kiélesítem… ööö… kiadom, mert utána is biztos vagyok benne, hogy rájön az ember, mi maradt ki, mi kellett volna még és mi nem. Mostanra viszont van a táblázatomban annyi sor, hogy nem biztos, hogy érdemes felette több órát tölteni… majd közben megjön a többi.
Úgy néz ki 8 fő lépésre tudtam tagolni az internetes megjelenés alapfokú lépéseit. Lehet, hogy ennek még lesz köze a címhez is…
A hétvégén a strukturálással dolgoztam még, amit tudom, hogy már csináltam, de beleszalad megint közel 2 óra! De legalább nem is állíthatom, hogy többet nem fogok hozzányúlni. Viszont közelebb kerültem egy picit az oldalszám megállapításhoz és egy vadi új ötlet is szöget ütött a fejemben – még jobban – amit az előző bejegyzésben is említettem…
Első gondolatom az volt, hogy sehogy… egész nap ott leszek a Marketing Fesztiválon és kizárt, hogy utána még időm lesz a könyvvel foglalkozni. Majdnem így is volt. Fél hétkor indultam Vácról és 22.15-kor érkeztem meg, mert még volt szerencsém Oláh Tamás lezárási előadására is beülnöm a Fesztivál végén. És mégis tettem a könyvemért…
Egy mélyebb elgondolkodásra késztetett Pető Bence könyve, amikor a célcsoportom szűkítéséről beszélt. Nem is volt benne semmi furcsa, hiszen a legtöbb guru szóba hozza a pozicionálást. Én is szóba fogom a könyvemben, hiszen amikor tervez az ember fia / lánya valamit, nem árt ha tudja, hogy pontosan kinek…
Vannak napok, amikor tudom, hogy haladok a célom felé, de nem konkrét, közvetlen dologgal. Ilyenkor kavarognak bennem kicsit az érzelmek, hogy megtettem mindent, amit lehetett a célomért, vagy ma „lógtam” ezzel kapcsolatban? Mert hogy az történt, hogy…
Igyekszem mindig pihentető alvást végezni, de a ma reggelem 5 órakor kezdődött, ezért úgy éreztem 20:30-kor este, hogy leesik a fejem és ma lesz a nap, hogy szándékosan kihagyom A KÖNYVvel való foglalkozást. Aztán előveszi az ember a FŐCÉLT – amiben megfogalmaztam dátummal együtt, amit el akarok érni és mégis a kezemben a laptop néhány perc múlva… ráadásul az egyik legnehezebb résszel. Vagy csak most tűnik annak, amíg nem láttam a többit?