A mai este ezzel a kis sztorival és fejezet címmel indult, amely 16 évre nyúlik vissza. Az első weboldal megrendelésem, amelyet egy ismerős robogó üzletének készítettem Word-ben és a Vnetes internet előfizetésének a tárhelyére töltöttem fel, meghatározta…
Sőt… megalapozta egész hátralévő életem.
Na erre nem is számítottam, milyen nosztalgikus élmény a könyvírás 🙂 Bár meglenne az első weboldal legalább egy képernyőmentéssel.
De remélem még jó pár ilyen mozzanat felidéződik, mert színfoltjai lehetnek az írásnak, ha nem egy szigorú, száraz szakkönyvet akarok a kezébe nyomni az embereknek.
A kérdés persze az, hogy vajon szívesen olvas-e a vállalkozó néhány apró szemléltető és szórakoztató életképet? Mivel nem számít rá, kellemesen csalódik, vagy annyira távol áll ez egy szakkönyvtől, hogy csodálkozva leteszi a 12. oldal után, mondván: „Miről beszél ez??? Én nem regényt akartam, b….zeg”
(ööö…. biztosítószeg… de annak nincs értelme)
Belefér szerinted, vagy sem a sztorizás? Megírod hozzászólásban?
Szerintem belefér a sztorizgatás .
Sőt az teszi színessé – az esetlegesen száraz- ” tananyagot ” ! 🙂
A sztoriba ágyazott tanítás a legjobb.