A mai nap – illetve a tegnapi – mert ma írom a tegnapról, ami így nem látszik, ha nem mondom, mert értek a blogokhoz annyira, hogy tegnapnak nézzen ki 🙂 – a blog írásával telt. Ez ugyan konkrétan a könyvhöz nem segít, de azt találtuk ki, hogy végig blogolom az egészet, így egy remek napló lesz arról, hogyan éltem meg a könyvem készülését a folyamat közben. Izgin hangzik. Utána már sok mindent mond az ember, de ez most történik – mostantól – amit írok.

Most lebuktam, mert elárulom…

Ez még katyvasz kicsit a fejemben, hiszen írok – persze – de nem tilos egy ilyen könyvbe a szakma elismert adatait összegyűjteni és sajátosan közzé tenni. Kicsit sem kis munka szerző lenni, és nem kevésbé tesz büszkévé a kezemben tartva, mikor a tetejére van írva a nevem…

A mai napon a „szakma véleményét kerestem a témáról és nyugtáztam magamban, hogy kellően sokat tudok arról, hogy szerző vagy író legyek a témában 🙂 Azért az nem árt, igaz?

Plusz érkezett egy megvilágosodásom, kivel kell találkoznom, hogy ez a könyv még hitelesebb, szakmaibb, alátámasztottabb lehessen a témájában. Jövő héten felkeresem!

Ennek a kiderítését kaptam házi feladatként hétvégére az edzőmtől és egy érdekes doksit 40 sorral, amiben tulajdonságok szerepeltek. Ki kellett választanom, hogy melyek igazak rám leginkább és ez alapján kiderül, mely személyiség típusba tartozom. Hallottam ilyesmiről már 20 éves korom előtt, amikor a „gyémánt üzletem” építettem egy MLM hálózatban, de soha nem vizsgáltam, hogy milyen lehetek…

Minden nap gondolok a könyvemre, elolvasom a kis célkártyámat, amit a pénztárcában tartok… de ma ennél több tényleg nem nagyon fért bele, mert későig elhúzódott Vámos Robi új műhelyének a megnyitója.

De hát itt is tettem érte, hiszen beszéltem egy csomó embernek róla, ráadásul olyanoknak, akik előtt egyre cikibb nem megcsinálni a KÖNYVet. Szombati Orsi a Sales Akadémiától felajánlotta a segítségét is. Észben tartom… jól jön még szerintem a 8 hónap alatt valamikor…

Hozzáteszem Vámos Robi és a Táblácska sztorija mindig nagyon inspiráló példakép számomra és örülök, hogy részese voltam. Örülök, hogy akkor ismertem meg még Robit, amikor egyedül rajzolt és tervezte az egész mostanra elért részeket. 4 év alatt félelmetes amit épített és igazán ösztönző számomra.

További sok sikert Robi, köszi a tanítást!

Mármint a „Benned is van egy könyv” -höz, amely segít kicsit belőni a célokat a könyvvel. 1 órát szántam ma is kidolgozásra, amivel igen elégedett vagyok, mivel eddig ment a szokásos para, hogy „nincs időm”.

Érdekes, hogy amikor olyan valóságos és kerek egy cél, akkor talál az ember még egy két kósza órát 🙂

Túl korán feküdtem eddig le például… és későn is keltem… és nem igaz, hogy a hétvégében nincs 1 óra, amit megérdemel a KÖNYV… és ha autóban ülök és tudok diktálni a telefonomra, az is vele való foglalkozás. Teremtettem magamnak – remélem – elegendő időt, hogy elkészüljek 2016 szeptember 1-ig, mert aznap van a házassági évfordulóm is… nem akarok beégni 🙂

2016.01.14. – szintén fél órácska a könyvre és megvannak a főbb fejezetek. Mennyi mindenről akarok írni… fogalmam sincs még milyen vastag lesz.

Mai legnagyobb haladásom a könyv érdekében a félórás beszélgetés volt Krisztával. Letisztáztuk a részleteket és hogy hogyan számolok be a haladásról. Készült egy Google mappa, amit mindketten látunk, ez a blog dokumentálja a napi haladást, + e-mailezünk. Végtelenül boldog vagyok…

Megerősítések napja volt ez… mert ma kaptam meg az e-mailt, hogy tényleg én nyertem az ebédet Attilával. Persze ezt a kihirdetéskor tudtam 🙂

Befejeztem a könyvet is első olvasásra és felvettem az e-mail kapcsolatot az írójával. Azon a vonalon is kezdődik valami… Eddig minden ok!

Időt ütemeztem a könyvemhez, amikor foglalkozom vele. Ellenőrzése ez a blog. Azt hiszem jó kis anyag lesz mellette, amikor kész a könyv, egy komplett napló, hogy hogyan történt mindez. Na de zajlik még egy játék, amit Pongor-Juhász Attila hirdetett ki még a Célkitűző Edzőtáborban…

Na jó, bejött az univerzumnak – jókor volt jó helyen 🙂 – , itt ülök a könyvemmel, de hát ez tuti a véletlen műve. De legalább a könyv jó 🙂

Első este befaltam a 40. oldalig kisebb vissza-vissza lapozásokkal, újra megértésekkel, de láttam, hogy össze fog állni, mit akarok írni, kik kellenek ehhez, milyen szakembereket kell felkeresnem… stb. Házi feladat: szerezz egy coachot. Tudod, egy edző, aki végig vezet ezen az időszakon és segít nem feladni, amikor kiszaladnék a világból. Oké, de kiiii fog ezzel foglalkozni, amikor senkinek nincs ideje, aki segíthetne? Aki meg segítene, milyen rálátása van erre…