Facebook üzenet érkezett… pitypity

Ki az este majdnem 10-kor?

– Gratulálok  a terveidhez, látom könyvet írsz és ez tök szuper, mert én is akarok írni egyet…

– Igen, köszönöm… és Te miről írsz?

– Coaching…

– ………. (szórakozik velem ez az univerzum?) ………..

Nem idéztem teljesen pontosan, de ez volt a lényeg és megdöbbenve ültem a telefonommal és a könyvemmel, hogy miközben azon agyalok, hogy ki segítene nekem… megérkezik az „edzőm”.

Ráadásul egy olyan hölgy személyében, akinek tényleg lenyűgöző a hozzáállása a munkájához, partneri kapcsolatban állnak a cégeink, és komoly rálátása, tapasztalata van abban a témában, amiről írok. Plusz… nem csak valaki, akit kinevezhetek coach-nak, hanem erről akar könyvet írni. Lúdbőrözés. Még csak 1x találkoztunk és ha visszaemlékeztem arra a néhány tízpercre, amelyet rám szánt, amikor bemutatkoztam vállalkozásommal a cégüknek, akkor a hideg profi, a rettenetesen elfoglalt lehet és a milyen fantasztikus, amikor ilyen munkatársak alkotnak egy céget – kifejezések ugranak be.

Illedelmesen megköszöntem a „csetes” gratulációt és többször beírtam – kitöröltem – beírtam – kitöröltem – beírtam és végül elküldtem neki, hogy „de hát nekem pont erre van szükségem és van e vajon esélye, hogy „kócsol” engem.

Egy időponttal zártuk a beszélgetést, amely egy skype beszélgetésről szólt, hogy átvegyük a hogyant… Eszméletelen!

Univerzum – Richie
2:0 

…de ez egy barátságos mérkőzés, ahol úgy döntöttem, nem vívok ellene tovább, mert igenis működni látszik. 

Krisztina, végtelenül hálás vagyok a segítségedért és azért, ahogy coach-ként megérkeztél abban a pillanatban amikor szükség volt rá. Pont ilyen a jó edző, nem? 🙂
Ezúton is köszönöm, köszönöm, nem okozok csalódást!