hogy ma 2016-01-20-án értem utol magam két nap alatt az összes eddigi bejegyzéssel. De élénken élt minden emlék és címszavakban valóban napi szinten mentettem a történéseket a telefonomban a napi pozitív eseményekkel együtt.

Igen… napi pozitív… ezt is most tanultam. Érdekes szokás, de már nem nagyon tudok lefeküdni nélküle. Annyi az egész, hogy visszatekintek a mai napra, hogy mi volt benne ragyogó, csodás, remek… amiért hálás lehetek. Igen fura ezt elkezdeni és nem is ment egyből jól, mert be vagyunk állítva a panaszkodásra, mártírkodásra – bocs ha te nem – és alig vesszük észre, ha valami szuper történik. Pedig minden nap egy csomó ilyen van… hidd el.

A mai napé volt az, hogy az edzőm – Kriszta – felfedte, hogy milyen jól írok. Sosem gondoltam rá és nem voltam hálás érte eddig, de tényleg… milyen mázli, hogy ömlik belőlem a betű és még olvasható is állítólag. Na most ezt leírom a telefonom egy jegyzetelős részébe és amikor para van valamiért, hogy hogyan csinálom meg, tudod mekkora erőt ad visszanézni, hogy mennyi csodás dologra voltam képes már…

Próbáld ki! Csináld 30 napig és ha nem jön be, lehülyézhetsz, de csináld végig rendesen 1 hónapig! Ha kimarad egy nap, elölről kezdős, ne csalj! Tudom milyen cefet nehéz és vadul hangzik… pontosan tudom.