A tervezés részt elképesztő nehéz kezd lenni leírni. Nap mint nap csinálom, de értelmes, sorban leírható lépésekké bontani egy olvasó számára szinte lehetetlennek tűnik pillanatnyilag. A múlt héten több estém el is úszott ezzel, mert gondolkozás címszóval nem írtam egy betűt sem. Aztán írtam párat és végül kitöröltem. Annyi elágazás van benne és nem látom még igazán, hogyan tud segítség lenni a könyvben a káosz okozása helyett. Nem összezavarni akarom őket elvégre 🙂
Arra is rájöttem, hogy muszáj pár nagyobbat pihennem, mert bár hajt a lelkesedés, adja fel a testem. Na ezt a hét vége felé meg is tettem, mert ezúttal nem ültem több estét laptop közelben. Remélem frissítőleg hat, mert elég elveszettnek érzem ilyenkor ezt az időt.
Ma már kicsit jobban is haladtam, bár még nem vagyok benne biztos, hogy mindenkinek érthető, amit leírtam. De már kezdenek értelmes gondolataim lenni. Pedig amikor összeraktam a struktúrát, jónak tűnt az egész, de kibontva a történetet… összekuszálódott az egész. Egyik részből csapok át a másikba… Mibe fogtam, atyaéééég…
Oké, nem kell megijedni, mert történik azért jó dolog is. A gondolkodás részek pl. igenis segítenek. Plusz múlt héten igen mondott a jogi részek megírására az egyik társíró jelöltem, akiről tudom, hogy maximálisan tökéletes munkát kapok majd tőle és csak be kell illesztenem a megfelelő helyre. Nagyon örülök neki. Köszönöm Gabi… egyelőre ennél többet nem mondok el.