websikehealthcheck
websikehealthcheck

Blog bejegyzések

Új dilemma… hány könyvet írjak?

Nem gondoltam, hogy ilyen hamar idejutok, amikor még másfél hónapja abban sem voltam biztos, hogy el merem kezdeni írni azt az egyet is. De most, hogy átszámoltam a kezdő fejezetek lapjait, arra gondoltam, hogy talán több rövidebb könyv sikeresebb lehetne, mint egy hosszabb, ami esetleg megriasztja az embereket. Kb. a végén tartok egy olyan gondolatmenetnek, ami önmagában is hasznos és értelmes.

Szemléletváltó fejezetek >>> Kutatásról szóló fejezetek >>> Tervezésről szóló fejezetek

Ha ezek megvannak, a legtöbben eltudnak indulni az úton szerintem. Jelzem ez jelen pillanatban is 100 oldal felett van. Szóval, 1 nagy, vagy több kicsi szerinted? Írd meg hozzászólásban kérlek?

 

Nem bírtam a kíváncsiságom leküzdeni és megnéztem

Egész sokáig azt gondoltam, hogy nem akarok az oldalszámmal foglalkozni, mert nem ad pontos adatot. Ha A4-es oldalak lennének, kevesebb lenne belőle, mint egy 15*10 centis – nem tudom mekkora az – zsebfüzet méretű lapokból álló füzet esetében. Arról nem is beszélve, hogy lehet szellősen, meg nem szellősen írni és akkor még a margók méretéről és a betűméretekről nem is beszéltem.

Mégis az első kérdése többnyire mindenkinek ez: Hány oldalas lesz a könyved?

Nem összezavarni akarom őket

A tervezés részt elképesztő nehéz kezd lenni leírni. Nap mint nap csinálom, de értelmes, sorban leírható lépésekké bontani egy olvasó számára szinte lehetetlennek tűnik pillanatnyilag. A múlt héten több estém el is úszott ezzel, mert gondolkozás címszóval nem írtam egy betűt sem. Aztán írtam párat és végül kitöröltem. Annyi elágazás van benne és nem látom még igazán, hogyan tud segítség lenni a könyvben a káosz okozása helyett. Nem összezavarni akarom őket elvégre 🙂

Arra is rájöttem, hogy muszáj pár nagyobbat pihennem, mert bár hajt a lelkesedés, adja fel a testem. Na ezt a hét vége felé meg is tettem, mert ezúttal nem ültem több estét laptop közelben. Remélem frissítőleg hat, mert elég elveszettnek érzem ilyenkor ezt az időt.

Ma már kicsit jobban is haladtam, bár még nem vagyok benne biztos, hogy mindenkinek érthető, amit leírtam. De már kezdenek értelmes gondolataim lenni. Pedig amikor összeraktam a struktúrát, jónak tűnt az egész, de kibontva a történetet… összekuszálódott az egész. Egyik részből csapok át a másikba… Mibe fogtam, atyaéééég…

Oké, nem kell megijedni, mert történik azért jó dolog is. A gondolkodás részek pl. igenis segítenek. Plusz múlt héten igen mondott a jogi részek megírására az egyik társíró jelöltem, akiről tudom, hogy maximálisan tökéletes munkát kapok majd tőle és csak be kell illesztenem a megfelelő helyre. Nagyon örülök neki. Köszönöm Gabi… egyelőre ennél többet nem mondok el.

A hibás tervezés a hiba tervezése

Elkezdtem a tervezés című fejezetet és eszembe jutott a StarWars – Klónok támadása egyik jelenete, ahol elhangzott ez a mondat, ami nagyon megtetszett: „A hibás tervezés a hiba tervezése”

Külön óriási felfedezés, hogy mikre jövök rá írás közben. Mennyivel tisztábban látom azt, amit csinálok, tanítok másnak is. De így hogy leírtam, ég és föld a saját megértésem róla. Lehet, hogy nem csak elolvastatnom kell a könyvem emberekkel, hanem leíratni is velük a saját szavaikkal azt, amit olvastak, hogy jobban átadhassam a lényeget 🙂

Vagy ez nem mindenkinél így működik?

Hajlandó lennél „kijönni” egy könyvből az online felületre?

kutatas-konyv

Végére értem a második fejezetnek, amely a KUTATÁS címet kapta a KÖNYVben. Mostanra azonban ~10 online felületi becsatolás készült el az eddigi kb. 50 oldalhoz. Egyedülállónak kell lennem, mint hatástöbbszöröző szakember ebben a kérdésben… nem?

Miért olvasnád ezt, mikor sokkal hasznosabb cikkek is vannak a neten?

Ahogy egyre jobban folyok bele a könyvbe, egyre több feladat is jön elő vele és egyre több mindent vagyok képes megcsinálni is egyszerre. Sose gondoltam volna, hogy ilyenre vagyok képes. Lenyűgözött a Facebookról szóló filmben / könyvben, hogy Mark a Facebook elődjét 1 éjszaka alatt megírta, amitől a társai már lehidaltak, és akkor még közölte, hogy az egészet végigblogolta közben. De rájöttem arra is, hogy neked is kell valamit adnom közben, ha követsz engem és rám szánod a drága idődet…

Mikor jön a mélypont?

Egyáltalán kell, hogy legyen ilyen? Törvényszerű?

Egyszerűen minél jobban belemegyek a könyv részleteibe, annál jobban élvezem és annál hamarabb várom, hogy leülhessek folytatni. A hétvégén is éreztem úgy, hogy „namostmáraztán” kidolgoztam magam a hétre, mert a tervezett fél órák helyett, soha nem sikerül 2 óra időtartamnál előbb abbahagyni az írást. Mégis leültem, és hosszabb fejezetet írtam, mint eddig valaha. Imádom ezt a produktivitást, ami körül lengi a KÖNYVet.