Van az a pillanat, amikor váratlan dolgok történnek, letaglóznak, elszomorítanak… ilyen egy családtag elvesztése. Ilyenkor a célodon maradni, koncentrálni… nem csak nagyon nehéz, de talán furcsa a környezetednek is. Pedig onnan tudni, hogy jó célt tűztél ki, hogy még ez az eset sem állíthat meg…

1 napot kihagytam, mert szüksége volt rám a családnak, de ma újra itt ülök a gépnél. Tudom, hogy nem azzal okozok csalódást, ha leülök dolgozni a KÖNYVemen, hanem ha nem készülök el vele. Lassabban megy… jobban elkalandozok közben, de itt vagyok és lépkedek előre. Aztán egyszer csak elterelődött a gondolatom a problémáról és már csépelem is a billentyűzetet.

Ma közben eljött hozzám konzultációra az álomlistámról – amelyet arról írtam, hogy kiket szeretnék, hogy közreműködjenek a KÖNYVben – valaki, aki nem tudta, hogy én is keresni akartam ebben a témában és bevallom, megfordult a fejemben, hogy „áááá… hogy hívjam fel ezzel?”

Erre ő kér konzit tőlem és besétál. Sőt. Láthatóan örült a felkérésemnek és biztos vagyok benne, hogy szuper fejezet lesz a KÖNYVBEN amit ő ír bele. De sajnos nem mondhatom még el, ki ő… de a célhoz kapott automatikusan érkező segítségek még mindig néha félelmetesek.

Aztán nem szprpsan a KÖNYV témája, hogy ma felhívtak Hollandiából, a Google-től, hogy látják törekvéseimet és fejlődésem, ezért szeretnének segíteni, ha elmondom, min dolgozok, mit tervezek. Amikor elmondtam az ötleteimet és hogy mi hogyan használjuk a hirdetési rendszerüket, azt mondta a tanácsadó: Wáóóó, ilyet én még nem hallottam magyar ügynökségtől, aki így tekintett a hirdetéseinkre és biztos vagyok benne, hogy nagyon jó és tartós együttműködésünk lesz.

Azért ennek az ötletnek is többször visszatérő nyomai lesznek a KÖNYVben…

Kéne már egy cím nagyon viszont. Lecserélném már A KÖNYV-et 🙂