Két napja történt, hogy nagyon fáradt voltam már. Szinte naponta ülök éjfél utánig az egész napi munka után a laptop előtt és tényleg becsületesen csinálom. Kedden úgy éreztem, aludnom kell. A feleségem is megerősített benne, hogy jót tenne 🙂
Megnyugtattam magam, hogy nagyon jól haladok, megérdemlem. Napi fél órát terveztem hétköznap és 2 órát hétvégenként az elején. E helyett napi 2,5-4 óra munka van a könyvben és nagyon kevés kivétellel. A hétvége tervszerű, 2 napból egy éjszaka ott is könyvírás. Megnyugtatott, hogy jóval többet dolgozok rajta, mint a terv, de mégis aggaszt, hogy mennyire alul terveztem. Semmire nem lenne elég napi fél óra. Tutira nem lenne könyv belőle szeptemberre. Ennél jóval jobban kell haladni.
Aztán tegnap – szerdán – sem volt ihlet, de Pető Bence új videót küldött e-mailben. Na oké, ez is a könyvvel való foglalkozás, ma azt megnézem… – gondoltam. Így volt. Írhattam volna, mert a könyvben ezeket már mind elolvastam. Sebaj, ismételtem kicsit. Blog is elmaradt cserébe. Megint.
Ma többet kellett visszaolvasni, mivel 2 nap nagy idő és elfelejtettem, hol a fonál. De újra felvettem, írtam kicsit, és éreztem, hogy valaki rálépett a fonalamra, mert nem akar olyan simán jönni. Ez fejezet bebizonyítja, hogy van egy kis rendetlenség a fejemben a témával kapcsolatban. Hihetetlen.
Tehát a pozitív oldala megvan, hiszen felfedeztem valamit a tudásomban, amin még csiszolnom kell, hogy a nagyközönség elé rakhassam. Másrészt kicsit letör, hogy nem születnek az oldalak abban az ütemben, ahogy eddig. Már a korábbi kiadást dédelgetem 🙂
Mivel ma ez már nem jön elő, kell egy kis segítség, így olvasni fogok, hátha Oláh Tamás könyvében ott a megfejtő kód. Óriási gondolatokat szoktam tőle kapni. Tamás, segíts….
