Január eleje óta kőkeményen csinálom a könyv projektet, és először érzem úgy, hogy kicsit megtorpantam. Nem álltam meg, de lelassult valami. Lehet át kell ugranom egy részt?

Két napja történt, hogy nagyon fáradt voltam már. Szinte naponta ülök éjfél utánig az egész napi munka után a laptop előtt és tényleg becsületesen csinálom. Kedden úgy éreztem, aludnom kell. A feleségem is megerősített benne, hogy jót tenne 🙂

Megnyugtattam magam, hogy nagyon jól haladok, megérdemlem. Napi fél órát terveztem hétköznap és 2 órát hétvégenként az elején. E helyett napi 2,5-4 óra munka van a könyvben és nagyon kevés kivétellel. A hétvége tervszerű, 2 napból egy éjszaka ott is könyvírás. Megnyugtatott, hogy jóval többet dolgozok rajta, mint a terv, de mégis aggaszt, hogy mennyire alul terveztem. Semmire nem lenne elég napi fél óra. Tutira nem lenne könyv belőle szeptemberre. Ennél jóval jobban kell haladni.

Aztán tegnap – szerdán – sem volt ihlet, de Pető Bence új videót küldött e-mailben. Na oké, ez is a könyvvel való foglalkozás, ma azt megnézem… – gondoltam. Így volt. Írhattam volna, mert a könyvben ezeket már mind elolvastam. Sebaj, ismételtem kicsit. Blog is elmaradt cserébe. Megint.

Ma többet kellett visszaolvasni, mivel 2 nap nagy idő és elfelejtettem, hol a fonál. De újra felvettem, írtam kicsit, és éreztem, hogy valaki rálépett a fonalamra, mert nem akar olyan simán jönni. Ez  fejezet bebizonyítja, hogy van egy kis rendetlenség a fejemben a témával kapcsolatban. Hihetetlen.

Tehát a pozitív oldala megvan, hiszen felfedeztem valamit a tudásomban, amin még csiszolnom kell, hogy a nagyközönség elé rakhassam. Másrészt kicsit letör, hogy nem születnek az oldalak abban az ütemben, ahogy eddig. Már a korábbi kiadást dédelgetem 🙂

Mivel ma ez már nem jön elő, kell egy kis segítség, így olvasni fogok, hátha Oláh Tamás könyvében ott a megfejtő kód. Óriási gondolatokat szoktam tőle kapni. Tamás, segíts….